Magyarország még mindig nem érett meg az atipikus foglalkoztatásra

Az EUROSTAT (Európai Unió Statisztikai Hivatala) legfrissebb adatai szerint Magyarországon a gazdaságilag aktívak aránya 61,9 százalék. A foglalkoztatási ráta még ennél is rosszabb, 55,5 százalék. Hazánkban összesen 3 millió 753 ezer a foglalkoztatottak száma. Ebbe beletartoznak a hagyományos és az atipikus foglalkoztatások is.

A foglalkoztatottak alig 6 százaléka dolgozik részmunkaidőben

A gazdasági válság ellenére a cégek többsége még mindig nem hajlandó átállni vagy legalábbis számításba venni az atipikus foglalkoztatást. Inkább választják a leépítést, a költségcsökkentést. Magyarországon az 55,5 százalékos foglalkoztatási rátából mindössze 5,9 százalék a részmunkaidős foglalkoztatás. Ezzel az adattal az Európai Unió 27 tagja közül a 23. helyen állunk. Hollandia vezeti a sort 48,3 százalékkal, s az EU országok átlaga 18,7 százalék. Atipikus foglalkoztatásnak minősül minden, ami nem a hagyományos munkaszerződésnek felel meg, ami eltér a 8 órás munkaidő és határozatlan időre kötött munkaszerződéstől" - magyarázza Szalai Piroska, a LifeLong Learning Magyarország Alapítvány szakmai igazgatója. - Atipikus foglalkoztatás például a távmunka, a részmunkaidő, az idénymunka, a bedolgozás, a gyakornoki rendszer. De az is, ha valaki megbízási szerződéssel vagy határozott idejű munkaszerződéssel dolgozik például egy projekten, ami csak egy időszakra szól - folytatja Szalai Piroska.

Az atipikus foglalkoztatás nem a XXI. század találmánya. Már a 60-as, 70-es években is dolgoztak bedolgozásban, és voltak kampánymunkák például a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban.

Hatékonyabb munkavégzés 6 órában

Az emberek jelentős többségét a társadalmi elvárások tartják vissza, hogy valamely atipikus foglalkozási formában dolgozzon. Mondván csak a normál, 8 órás munkaidő számít munkának. Közben pedig tanulmányok bebizonyították, hogy a részmunkaidős munka (például 6 órás munkaidő), amely atipikus foglalkozásnak minősül, messze felülmúlja a teljes munkaidős hatékonyságot. Tehát a teljes munkaidőbeli kiesőidők a részmunkaidőben nincsenek vagy sokkal kisebbek. „A gazdaságilag aktív rétegen belül többeket az is visszatart az atipikus foglalkoztatástól, hogy nem tudnak eljutni a munkahelyükre, mert messze laknak, a munkaadó pedig nem fizeti ki az utazási költséget. A munkavállaló pedig mérlegelni kezd: megfizetik-e őt annyira, hogy megérje pénzt, időt és energiát áldozni arra, hogy elmenjen messzebbre dolgozni, akár 30-40 km-re az otthonától, vagy pedig a különböző segélyekből megkeresi ugyanazt vagy majdnem ugyanazt a pénzt, és még ki sem kell érte mozdulni otthonról" - magyarázza Szalai Piroska. - Azt azonban elfelejtik, hogy hosszabb távon nem éri meg a (látszólag) könnyebb utat választani. Aki egyszer kiesett a munkavilágából, már csak nehezen tud visszakerülni, vagy, ha vissza is kerül, rövidebb munkákat tud csak elvállalni. Olyan a munkahelymegtartáshoz alapvető tulajdonságokat veszítettek el a hosszú kiesés alatt, mint a proaktivitás, a problémamegoldó képesség, melyek ahhoz kellenek, hogy bent maradjanak a munka világában" - osztja meg tapasztalatait Szalai Piroska.

A munkaadók félnek az atipikus foglalkoztatástól

Ez csak a munkavállalói oldal. Meg kell néznünk a másik oldalt is, a munkaadók oldalát, akiket ettől az évtől komoly plusz költségek terhelnek. „A munkaadók egy része talán ezek miatt a plusz költségek miatt gondolja úgy, neki nem éri meg atipikusan foglalkoztatni embereket. Másrészt azzal védekezik, hogy a vállalati kultúrának nem része az atipikus foglalkoztatás. Nem lehet a munkavállalókat kontroll alatt tartani, hiszen, aki például távmunkában dolgozik, az csak néhanapján jön be a cégbe, ezért ellenőrizni is nehezebb" - foglalja össze az aggályokat Szalai Piroska.

Nagyon sok ember, aki egész életében csapatban dolgozott, nem tud átállni az atipikus foglalkoztatásra. Szüksége van a környezet húzóerejére vagy a főnöki szigorra, mert csak így tud teljesíteni. Ez karakter kérdése. Mások ugyanolyan lelkesedéssel, teljes erőbedobással tudnak önállóan, otthonról is dolgozni.

Szalai Piroska szerint ahhoz, hogy az atipikus foglalkoztatás népszerűbb legyen Magyarországon egyrészt fontos, hogy a munkaadók, a menedzsment hozzáállása megváltozzon, és az atipikus foglalkoztatásra ne úgy gondoljanak, mint, ami csak viszi a pénzt, de hasznot nem hoz. „Egy atipikus foglalkoztatásban alkalmazott munkaerő nagyon sok tekintetben hasznot tud hozni: például a távmunka esetén nem kell nagy irodát fenntartani; a részmunkaidő esetén kimutathatóan nő a termelékenység, a hatékonyság; az idénymunkák esetében szinte mindig olcsóbb, mint a munkaerő-kölcsönzés stb.

Másrészt a szabályozórendszert is égetően fontos lenne változtatni, mert amíg a munkavállalónak jobban megéri segélyből fenntartani magát, mint munkába járni, addig lehetetlen a foglalkoztatási rátánkat emelni" - magyarázza Szalai Piroska.

Szerző: Fáska Ágnes

Színes rovatunk további cikkei:

Attól, mert fogyatékkal élő, még jó munkaerő>>>

Hagyományteremtő konferencia a fogyatékossággal élő nőkért>>>